Március 28-án, amint leszállt a londoni gép (előtte László Attillával, Lattmann Belával es Németh Ferivel egy hetig Londonban voltunk, Iliaya Raaja legújabb filmzenéjének a felvételen), kedvesem már vitt is a turnébuszhoz, mellyel elindult kis csapatunk Stuttgart felé. Ódor Balázs, a református egyház külügyi osztályának vezetője és az ő munkatársa, Visontai Dóra tartott még velünk. A párizsi koncertet a párizsi magyar református gyülekezet, a franciaországi Magyar Intézet és a református egyház Külügyi Osztálya szervezte. Közben útba ejtettük Stuttgartot és Brüsszelt, és az ottani magyar intézetekben is adtunk egy-egy koncertet, hogy izgalmasabbá tegyük a hosszú utat.

Stuttgart

Mindhárom helyen csodálatos fogadtatásban volt részünk, lelkes közönség üdvözölt és remek házigazdák láttak vendégül minket. Stuttgartban Dr. Ódor László, az Ungarisches Kultur Institut vezetője külön a számunkra készíttetett zúzapörkölttel fogadott minket szerdán éjjel, amit becsülettel el is pusztítottunk, igaz nem elsőre ¬¬- másnap reggelire sikerült legyűrnünk a hatalmas lábas tartalmát. Ilyen kezdés után jó formában láttunk neki a délutáni próbának, minden körülmény adott volt egy remek nyitókoncerthez. Miután véget ért az első előadás,
fantasztikus hangulatban folytattuk az estét közös beszélgetéssel és persze ivással, amihez magyar borok szolgáltatták a megfelelő színvonalat.

Az utolsó repertoár egyeztetés Suttgartban: (Mo)namo

Másnap reggel kiadós alvás után indultunk tovább Brüsszelbe, ahol fájdalmunkra igen kevés időt töltöttünk. Arra azért sikerült időt szakítanunk, hogy tegyünk egy rövid sétát a híres Grand Place körül, beleszagoljunk a csokoládéüzletek varázslatos levegőjébe,.

Megkóstoljunk egy-két (és hár és négy) sörkülönlegességet, és persze beüljünk egy hamisítatlan belga étterembe, ahol a magyarul köszönő pincérrel kihozattuk az elengedhetetlen fehérboros kagylót sült krumplival. Nem maradtunk éhesen a brüsszeli koncert előtt sem. Talán fölösleges említenem, hogy ilyen élmények után ismét fergeteges koncertet adtunk.

Az már csak hab volt a tortán, hogy a színpad hátterét Brüsszel régi városfala adta, ami beépítve, illetve inkább feltárva látható a Magyar Intézet épületében, fantasztikus hangulatot kölcsönözve ezzel a belső térnek. Az estét természetesen sörözéssel zártuk, Dr. Reményi Krisztina biztos kézzel igazított el minket az éjszakai város sörbárjainak útvesztőjében.

A másnapi kötelező kilométerszám után a végcélhoz értünk. Párizs. Párizsról nem mondhatok semmit, mert mindent el kéne mondanom, azt meg nem lehet. Párizs az Párizs. Se több, de leginkább nem kevesebb.

Monami, Monama, Monamo

A koncertturné itt érte el a csúcspontot, fáradtságnak és unalmas ismétlésnek nyoma sem volt bennünk. Lehet, hogy a hely szelleme, lehet, hogy az idő, ami összeérlelte a csapatot, mint a jó bort. Egyszerűen szerettünk játszani, és a közönség szerette hallgatni, mi pedig hagytuk folyni a zenét, hömpölyögni a hangokat. Ablonczy Balázs, az Istitut Hongrois igazgatója baráti vendéglátása és gondoskodása felülmúlhatatlan, a közönség lelkes figyelme megható volt.

És másnap jött a ráadás, egy teljes nap kóborlás, andalgás, barangolás Párizsban. :-)

Párizsban szép a...tavasz

Asszem, ennyi elég lesz, kicsit útibeszámolósra sikeredett, úgyhogy valami turisztikai céggel kéne szerződnöm...